Öt könyv 2007-ből

Freevo ugyan már bocsánatot kért a saját listája kapcsán, arra az esetre, ha netalántán lelőtt volna pár „poént”, de amellett mégsem mehetek el szó nélkül, hogy három könyvtől is „megfosztott”. Valis, Gonosz lélek közeleg, A darázsgyár – ezek számomra is meghatározó könyvélmények voltak tavaly. Utóbbi kettőt talán hajlandó leszek megbocsátani, hiszen maga Freevo ajánlotta figyelmembe őket, a Valist pedig nem tavaly olvastam először.

No, de térjünk inkább a tárgyra:

1. Umberto Eco: Loana királynő titokzatos tüze

Nem ez lesz Eco legnépszerűbb regénye, az egyszer biztos. Korábbi regényeit lehetett egyszerűen csak a cselekmény szintjén értelmezni (bár a szöveg már azoknál is csak a sokadszori olvasásra tárta fel igazi mélységeit), erre azonban a Loana királynő titokzatos tüze esetén nincs lehetőség. Cselekménye ugyanis gyakorlatilag nincs. Kapunk helyette egy rakat emléket a XX. század első felének fasiszta Olaszországából – meg szép színes képeket, néhány dalszöveggel megspékelve. Izgalmasnak tűnik? Hacsak nem érdeklődünk szenvedélyesen a korszak történelme iránt, akkor nem valószínű. De ne feledjük, hogy Eco olvasása elsősorban nem szórakozás, hanem intellektuális kaland.

2. Jack Kerouac: Dharma hobók

A cím ez esetben mindent elmond. Buddhizmus, bulizás, barangolás minden mennyiségben. Ezt egyszerűen nem lehetett elszúrni, és az Úton zseniális szerzője nem is hibázott. Fantasztikus olvasmány, elsősorban azoknak, akiket érdekel, hogyan lehet a buddhizmust egészen sajátos módon értelmezni… Vagy talán félreértelmezni. Mindegy, a lényeg: megtalálni önmagunkat. De legalábbis elkezdeni keresni.

3. Ray Bradbury: Az öröm masinériái

Freevo ugyan lenyúlta Bradbury Gonosz lélek közeleg című regényét, amelyet én is tavaly olvastam (először), de szerencsére azért nekem is maradt egy novelláskötet az Agave kiadó jóvoltából, amit a fent említett regény elolvasása után azonnal rohantam is megvenni. Bradburyt általában sci-fi íróként aposztrofálják, legalábbis kicsiny országunkban, de ne hagyjuk becsapni magunkat: aki olvasott már tőle valamit, az tudja, hogy ez bizony szépirodalom. Az öröm masinériái kötetben szereplő mesék is egytől-egyig műremekek; valamiféle intellektuális sznobizmusból megfosztani magunkat a szerző művészetétől megbocsáthatatlan vétek lenne.

4. Sebastiano Soldi: Az ókori Közel-kelet művészete

Kicsit csalok, mert ezt a könyvet elsősorban nem olvasásra ajánlom, hanem a fantasztikus, Magyarországon hiánypótlónak számító képanyaga miatt, hiszen a hazánkban megjelent hasonló jellegű kiadványok esetében az ókori Egyiptom (amelynek kultúráját, történelmét nem áll szándékomban lebecsülni) túlzóan felülreprezentált. Na, ebben a kötetben ez nem így van: a középpontban Mezopotámia szerepel, némi kitekintéssel a környező térségekre. Pazar. Minden assziriológus szívét megdobogtatja!

5. Stephen King: Tóparti kísértetek

Eredetileg akartam egy Philip K. Dick kötet is a saját listámba, de az a Valis lett volna, úgyhogy végül kamaszkorom egyik meghatározó szerzője mellett döntöttem. King vaskos regénye is teljes joggal megérdemli, hogy helyet kapjon itt. A cím alapján – és a szerző ismeretében – kísértethistóriát várnánk, de elsősorban nem erről van szó. Az író főhős egyes szám első személyben elmesélt személyes kálváriáját ismerhetjük meg – mellesleg néhány túlvilági szereplővel megspékelve. King ezzel a regényével ismét bebizonyítja, hogy nem lehet egyszerűen horror-szerzőként beskatulyázni: aprólékos jellemábrázolása és a kisvárosi, vidéki miliő bemutatása magasan az átlag fölé helyezi.

Atomheartfather, anon, Ti jöttök!