2007 és öt könyv Atomheartfather módra

A tavalyi évben nagy szerencse ért, bár akkor még nem tudtam, amikor kezembe akadt Boris Vian jelen kötete. Sajnos elég nehéz hozzájutni, mégis, vagy talán pont ezért buzdítanék mindenkit, aki még nem olvasott tőle, hogy amennyiben megpillantaná valamelyik kötetét azonnal csapjon le rá. Stílusa egészen utánozhatatlan, a cselekményvezetés pedig ijesztően tökéletes. A könyv végén azt hiszem mindenkinek eláll a lélegzete, és nem bír pár napig másik könyvbe kezdeni. Nálam ez a kötet volt a tavalyi év nagy favoritja és kincstalálása.

Kundera első regénye, mellyel azonnal kivívta a csehszlovák rendszer rosszallását és azon nyomban be is tiltották. Talán ebben a kötetben jelenik meg legerőteljesebben a kommunizmus kritikája, nem sorolnám Kundera legjobb regényei közé, hiszen kicsit még csiszolatlan, főleg ha valaki - hozzám hasonlóan - nem kronológiai sorrendben ismerkedik az életművével, de már itt megfigyelhetők azok a stílusjegyek, azok az utánozhatatlan mondatok, melyek szerethetővé és feledhetetlenné teszik művészetét.

Az igazat megvallva, annyi remek olvasnivalót hagyott ránk a dicső múlt, hogy személy szerinte ritkán veszem a fáradtságot az ismeretlen kortárs tehetségekkel való kísérletezésre. Most azonban kivételt tettem, és szerencsére nem kellett csalódnom. Igaz jelen esetben sem igazi kísérletezésről volt szó, hiszen sok dícsérő kritikát olvastam jelen kötetről. Vida Gábor, aki külsejét tekintve a nagy kubai diktátor (igen, Fidel) alteregója is lehetne, remek novellákat válogatott össze új kötetébe. Tehát szinte felszólítok minden olvasni szerető embert, hogy legalább az első, Kelj fel és járj című novella erejéig adjon egy esélyt az újnak (utána majd úgysem teszi le). Talán azért is ez került a kötet elejére, hogy amikor kinyitjuk jól fejbevágjon bennünket és ne felejtsük el jó darabig, hogy mi okozta. Egészen kiváló írás, rég olvastam hasonlóan erőteljes novellát.

Na igen, csalóka olvasnivaló, hiszen jelen esetben egy versgyűjteményről van szó. A befejezetlen regény pedig nem más, mint Aragon élete. Ebből tehát kikövetkeztethető, hogy önéletrajzi líragyűjteményről van szó, mely úgy érzem egészen egyedülálló. Sajnos a magyar kiadás, melyhez volt szerencsém hozzájutni, nem tartalmazza a teljes szöveget, de még így is remekül közvetíti azt az aragoni lírát – írásjelek nélkül – melyet egyéb műveiből ismerhetünk. Azt hiszem, ha kifognám az aranyhalat, akkor az egyik kívánságom az lenne, hogy olyan gyönyörű és talán az egész világirodalomban párját ritkító hasonlatokat tudjak írni, mint ő. Amíg viszont ez nem történik meg, marad az olvasás, és a csodálat.

Jelen kötet egyáltalán nem mondható hétköznapinak, hiszen ez egyfajta filozofikus-dokumentarista önvallomás a meszkalinfogyasztásról. Sokat hallottam már a kötetről, és tavaly végre a kezembe akadt. Az érzékelés kapui és a Menny és pokol azt hiszem két olyan rövidke mű, amelyet semmiképpen sem szabad kihagyni, és hamar át is tudja rágni rajta magát az ember. Persze azért érdemes több időt fordítani rá és ízlelgetni, rácsodálkozni, elgondolkozni. Huxley művét minden józan életű művésznek és irodalomkedvelőnek is azt hiszem bátran ajánlhatom.