Meglepve, sőt felháborodottan kéne olvasnom, hogy milyen kommentárok érkeznek szerte a blogszférában a blog.hu új hirdetéspolitikáját illetően, de nem teszem, mert őszintén szólva pontosan ezt a reakciót lehetett várni a web 2.0-n és a kalózkorszakon szocializálódott, idealista e-társadalomtól.
A reklámellenző bloghuszárok ugyanis elvi kérdést csinálnak egy teljesen egyszerű és vállalható üzleti modellből, ami mellesleg teljesen quid pro quo alapú is. Hírbehozó szorgalmasan osztja meg ezeket a bejegyzéseket a Google Readerben, így például tudom, hogy egyeseknek az fáj, hogy a blogjuk "szellemiségével nem összegyeztethető" a marketing fogalma , mások meg egyszerűen nem is olvasnak olyan blogot, amin reklám látható , hiszen annak a szerzőnek már nyilvánvalóan befolyásolta az ítélőképességét valamilyen felsőbb hatalom.
A probléma ott kezdődik, hogy ezeknek a véleményalkotóknak az a tévhitük, hogy a blogolás alapja az, hogy valaki ingyen oszt meg tartalmat másokkal. A blogolás alapja ugyanis az, hogy különböző programozók munkaórát, különböző pénzemberek meg pénzt ölnek abba, hogy legyen egy olyan hely az interneten, ahol mások ingyen vagy nem ingyen megoszthatják a közönségükkel a saját gondolataikat, vagy amit épp akarnak.
Nemes, hangzatos (és egyszersmind könnyű) olyan elveket harsogni, hogy valaki pusztán jó emberi indíttatásból, az olvasóiért ír, de ugyanezért számonkérni azt a szolgálatót, amelyen élősködünk, hogy mégis milyen alapon merészeli felajánlani, hogy reklámot tenne ki a mi oldalunkra, az már több a kommunizmusnál is. A blog.hu jelenleg, gondolom leginkább az index-közeli tartalmai reklámerejéből és az anyacég támogatásából tartja fenn magát, érthető tehát, hogy a vállalható bloggereiből szívesen látna némi önálló profitot is.
Az egy dolog, hogy én itt vagy akárhol máshol ingyen írok mások számára, bizonyára krónikus grafomán vagyok. Ez azonban nem jogosít fel arra, hogy homályos manifesztók vagy egyéb büszke kifogások mögé rejtőzve papoljak a reklámozás bűnös mivoltáról, és azért, mert én nem tudok - vagy nem akarok - pénzt keresni a saját munkámmal, elvegyem ezt a lehetőséget azoktól is, akik nélkül nem is jutottam volna el ide. Nem mintha olyan magas lóról beszélnék, de egy blog.hus szerzőnek nem elég, hogy a segge alá rakják a létező legjobb hazai motort, de még a lehetőség is adott számára, hogy az ország egyik legnagyobb hírszájtján megjelenjen a neve, akár napi rendszerességgel is, ami több, mint amit az index egy átlagos publicistája magáénak vallhat, erre mégis felháborodottan hápog, hogy mi az, hogy holmi főmuftik vissza akarják keresni azt a pénzt, amit belefeccöltek abba, hogy ő blogolhasson.
Az ilyen ember az váltson szolgáltatót. Mindig lesz olyan blogmotor, ahol nincsenek reklámok, legfeljebb a végén már csak a legócskábbak maradnak. Olyankor meg még mindig ott a lehetősége annak, hogy valaki röhejes összegért saját domént vásároljon, és üzemeltessen valamilyen ingyenes megoldást. Akkor, de csak akkor verheti majd a mellét, hogy ő nonprofit blogol az embereinek. A szolgáltatóját azonban senki se tévessze össze a Máltai Szeretetszolgálattal.
Bármennyire is kecsegtető ezt hinni, a web 2.0 akkor sem a kommunizmus online virágzása, csak egy újfajta üzleti szemlélet, leszünk szívesek hát úgy is hozzáállni.